Az utópia etimológiailag olyasmit jelent, ami sehol sincs. De úgy néz ki, mi az, többnyire. Persze, minden szépirodalmi mű arról a korszakról és helyről beszél, ahol megjelent. Az a szomorú, hogy nem távolodik el attól a helytől és időtől. Az "igazi" utópia az, amitől valóban megszédülsz, nem értesz semmit, ami ott van. Jelenleg, amikor minden művészet sokkoló, Hollywoodi fantasy történetek, legyenek tudományosak is, ezek a leggyakoribbak. Ami megdöbbentő, az a költségvetés. Az elbeszélés az óvodáról szól, és az üzenetet, Legfeljebb 4. osztály. Az már jól ismert, hogy most az ötletek és a kreativitásba fektetett bátorság nagy szárazságát éljük meg..
De valamikor más volt? Az emberi látás valamikor rendkívüli volt?
Ezekre a kérdésekre válaszolni, először meg kell válaszolnunk, mit akarnak az emberek az utópiától. Azóta, hogy nagy számban gyűltek össze, mivel a keményebb hierarchiák megjelenésével, de különösen a rabszolgaságé, az emberek rájöttek, hogy egy ilyen társadalomban nem lehet igazán boldog, és arról kezdtek álmodozni, min kellene változtatni. Korábban ők voltak a boldog emberek? Nehéz megmondani, mert nem igazán tudjuk, milyen volt a világ, hogyan szervezték meg most át 10000 éves. Jelenleg 10000 éves, a mezőgazdaság megjelenése után, van néhány nyomunk. Nem mezőgazdasági társaságok (bár itt is vannak árnyalatok), azok az úgynevezett hagyományos társadalmak, a vadászó-gyűjtögetőké (valójában az ellenkezője lenne a helyesebb, hogy az élelem igen nagy százalékát a szedés biztosítja- bütyök 90%, hanem mert a nők gyűjtögetnek…) heterogének voltak, és tulajdonképpen a mezőgazdaságival egy időben jelentek volna meg, az utolsó eljegesedés után. Amit tudunk, az az, hogy ezekben a társadalmakban nem tartják nyilván a mentális betegségeket, mint például a skizofrénia (v. Az éhség civilizációja/a humanizáció másik megközelítése). Ott van az, amit depressziónak hívunk?
Bár Afrika agrártársadalmaiban minden faj tőlünk származik, talán néha hangsúlyosabb, az irigységtől és a cselszövéstől, rosszindulat, amikor Nyugatra érkeznek, a mentális betegségek aránya rendkívül megnő, néhányszor, különösen a bevándorlók második generációjában. Figyeljük meg azokat, akik folyton a radikalizálódásról beszélnek, amikor ebbe a kategóriába tartozó fiatalok ilyen "terrorista" támadásait írják le.. Egy brit pszichiáter állította fel a hipotézist, egy bécsi pszichiátriai kongresszuson mutatták be, 2010, hogy a családi kötelékek, a vidéki kapcsolatok típusa az otthoni területeken, az lenne, ami védelmet nyújt. Vannak ott nagy családok, az AIDS előtt nem voltak árvák, igazából senki sem maradt le, még ha szegénység is volt. Ha nem ismernénk a szokásaikat is (fekete-afrikaiak, de nem csak, valamint a közel-keleti emberek, bírálta emiatt Ayaan Hirsi Ali) pénzt küldeni haza, hogy segítsenek tágabb családjaiknak, talán nehezebb lenne megértenünk. Azt hiszik, kegyetlen tőlünk, hogy ezt nem tesszük. Számunkra valami haladás-ellenesnek tűnik, törzsiség stb. Az afrikai hihetetlen korrupció ezekkel a szokásokkal függ össze. Hogyan vehetem rá az unokatestvéremet, hogy jöjjön el a boltba, és fizesse rá? Hogy ne segítsek neki, ha bajban van? Ha a társadalmi szerep (SZOLGÁLTATÁS) megengedi nekem?
Fogalmunk sincs, mit éreznek, mert nem úgy neveltek minket, mint ők, de ha a lelki betegségeket nézzük, jobbnak tűnik. Úgy tűnik, hogy más jelek jobbra mutatnak. És mert jobban érzik magukat, viselkedj jobban. Milyen lenne megtudni, hogy a szörnyű történetA legyek királya valódi összefogással valósulna meg, szolidaritás és jó szervezés, szabályok betartása, a hagyományos társadalmakból származó gyerekek esetében? És mégis ez történt néhány évtizeddel ezelőtt néhány új-guineai tinédzser esetében, akik hajótörést szenvedtek egy lakatlan szigeten. A hajótörött gyerekek nehéz helyzeteken mentek keresztül, élelmiszerhiány, amíg fel nem fedezték őket. És, pont azért, mert nem voltak angolok, jó figurát alkottak. Persze, ismerték egymást. És barátok maradtak. Ki csinálna filmet ilyesmiről?
Bár ezek az adatok, hanem mások is, egyenlőségre utal, szolidaritás, szigorú hierarchia hiánya, ők a boldogság forrásai. Az emberek elfogadják a természeti katasztrófákat, még Malthus is azt mondja, hogy hihetetlen, milyen gyorsan lábadozik a lakosság a katasztrófákból, ami nem hasonlítható össze a háborúkkal. Az ember képes elfogadni a természet gonoszságát, de nem a társaiké. Mert a fájdalom mellett, a férfiak agressziója megaláztatást hoz. Úgy tűnik, hogy a fenti összetevőknek ugyanaz a hatása az etnikai és kulturális hovatartozásra. Az összes boldogságkutatás, amely az északi országokat a csúcsra helyezi, ugyanezt sugallja. És ha belegondolsz, gyakorlatilag nincs hol lakni! Hogyan legyünk boldogok az északi sarkkörön?! Az adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban elért maximális boldogság ben volt 1976, amikor a társadalmi és anyagi egyenlőség maximumát rögzítették. Egy dokumentumfilm bemutatja, hogy a második világháború idején, bár szegénység és élelmiszerhiány volt, az emberek jobban érezték magukat, tovább éltek az Egyesült Királyságban. Magyarországon, a kommunizmus bukása után, ugyanaz, csökkent a szegénység, de a várható élettartam csökkent, ugyanazon dokumentumfilm szerint. Az emberek jobban szeretik az egyenlőséget, mint magát a szabadságot, gondoljunk olyan szociológusokra, mint Serge Moscovici. A számos fogolydilemma-tanulmány megmutatja, hogy az emberek mennyire utálják, ha egy ember megbánt, nem autóval. Talán azok, akik sajnálják a kommunizmust, figyelmen kívül hagyva a diktatúrát és a szegénységet, igazából ezt érzem? De a lenini diktatúrák mindenekelőtt általános megaláztatást jelentettek. De úgy tűnik, néhányan elfelejtették.
Tulajdonképpen, ha a legsikeresebb utópiákat vesszük, vagyis a kereszténység és a fiatalabb rokon, iszlám, beszélek róla. A kereszténységben nincs többé különbség az emberek között, a gazdagságról, csengett, szex. Az iszlámban az umma jön létre, egy muszlim közösség, amelynek az egész földön kell lennie (hol láttam még ilyet??) ahol nincsenek rabszolgák, ahol a vezetők vallásosak, de nagyon szerényen élnek és egyformán viselkednek. És ez több generáción át így volt, amíg… a tehetséges politikusok kalifának nem kényszerítették magukat és bitorolták a szabályokat (v. Ansari az Altered Destinyben). kommunizmus, sok vélemény után, valójában a kereszténység egy másik formája. A kolostorok és az esszénusok a valódi kommunista közösségek példáiként szerepelnek. A kibucok is ide kerülnek.
A kommunizmus és az iszlám kudarca már jól ismert. Mi az oka? Az emberi természet, hangzik a szokásos válasz. Gyenge minőségű, az emberek önzése, úgy tűnik, ez a leggyakoribb ok. Ugyanezen okok miatt semmi sem működik, beleértve a kapitalizmust is. Isaiah Berlin în culegerea de eseuri sub numele „Adevăratul studiu al omenirii”, számos orosz szerzőt idézve és elemezve, arra a következtetésre jut, hogy jobb társadalom nem lehetséges, hogy azt sem tudnád megalkotni, és ha akarod. És amúgy sem menne. A világ szenvedését nem lehet eltávolítani, azt hitték. Semminek sincs értelme, ha a világ megváltoztatásáról van szó. Persze, nehéz volt elképzelni a társadalmi jót Oroszországban, a szélsőséges egyenlőtlenségek országa, amelyben a rabszolgaság nyolc formája volt legális Catherine idejében és utána. Ahogyan a társadalmi jó elképzelhetetlen volt a klasszikus Indiában, kasztokkal és a hierarchiával kapcsolatos tabukkal. Hogy lehet, hogy nem ott születik meg a buddhizmus? Az egyetlen megoldás a feladás volt, ELKÜLÖNÍTÉS, élet belül.
Oroszország megmutatta ezt a szenvedést (és a rabszolgaság) sikeresen exportálható. A történelem pedig azt mutatja, hogy sok csodát lehet tenni, ha megszüntetjük a szegénységet, és egyenlőséget biztosítunk. Nem tehetek mást, mint Görögország példáját, egy ország 85% hegy, rettenetesen szegény a háború előtt. És azután... Mennyire megdöbbennének nagyszüleink és dédszüleink, ha most Görögországba látogatnának! Az emberek ma mások, mint akkoriban, másként viselkednek. El tudja valaki képzelni, hogy ilyen keveset lopjon Görögországban? De a válság 2009 láthatóan átalakította a görög társadalmat, sokat nőtt az öngyilkosságok aránya. A legtöbb társadalmi probléma a szegénységből indul ki.
A boldogtalanság milyen okairól beszéltek a múlt utópiái? Osztályozhatjuk az utópiákat aszerint, hogy milyen társadalmi problémákat tartottak felelősnek a világ rosszáért, és melyik, egyszer eltávolították, boldogsághoz vezetett volna (nagylelkű?). Az ősi írásokban, Platóntól az Ószövetségig, gonosz volt az emberben, eredendően erkölcstelen lény. Atlantiszban, az embereknek nagymértékben isteni természetük volt, mi adott nekik erkölcsöt. Az Ószövetségben az ember elesett, de a boldogság amúgy is a mezőgazdaság és a civilizáció előtt létezett. A mennyországot a természetes bőség adja, ahol az embereknek nem kell dolgozniuk. És ahol egyenlők. A hagyományos vadászó-gyűjtögető társadalmak metaforája? Talán a keleti társadalmakban, ez a nosztalgia létezik. Talán még mindig emlékeztek az ilyen társaságokkal való kapcsolataik (tekintettel a régebbi írások megjelenésére is). Maguk a helyi társadalmak is megőrizték a régi társadalmak sok elemét, prelavagiszt. A klasszikus rabszolgaság Európában volt. Nem hiányzik az utópiák közül a világnak ezen a részén sem.
KöztársaságPlatón veszélyesen sokat hoz a kasztalapú indiai társadalomba. Ott van a munkásosztály, katonáké, hanem az uralkodó osztály is, élteti a bölcsesség. Csak arisztokraták uralkodhatnak, de másoknak is kell lenniük erényekkel, bátorságból és erőből, mértékkel. Mindenki tudja a helyét, minden gördülékenyen megy.
Thomas More fejlődik, „Utopia” (beírva 1515) a hozzánk közelebb álló modellekre hasonlít, talán ezért ijesztőbb. Ideális társadalmát egy király irányítja, magas adminisztratív pozíciókat választott tisztségviselők töltik be, de...a legtöbb ember nem tud részt venni a választásokon, mert megrekedt a szakmai egyesületekben. Ne feledjük, a céhek ideje volt, amelynek monopóliuma problémát jelentett a jövőbeli polgári-demokratikus forradalmak számára. A legjobb rész még hátravan. Az utópia rabszolgákat tartalmaz, akik minden kemény munkát elvégeznek. A halálraítélt bevándorlók és a fogvatartottak közül toborozzák őket. Valóban, utópisztikus! De a többieknek, akik elég sokat dolgoznak. Nincs magántulajdon, nincs pénz, kicsik a különbségek az emberek között. A társadalom egységes, és a művészet nem létezik. A kiegyenlítő hatás intuíciója, amelyben a magántulajdon el van kerítve, e remarcabilă. Dar măcar e libertate de religie…
O utopie cu efecte care pare și mai mult… vagy disztópia és megszűnik neki Thomas Bell, „Cetatea Soarelui” (A nap városa). Tiszta kommunizmus van, jól alkalmazva, mindennel, ami közös, a hálószobából az étkezőbe. A magántulajdon, mint a végső rossz mellett, Campanella a monogám családot is elhozza. Ebben a társadalomban, amely hasonlít Pol Pothoz, a vezetés a tudós papoké, akik mindent a természet törvényei szerint csinálnak. Milyen ismerősen hangzik, ha tudod, hogy a szocializmus tudományos volt!
Érdekes, hogy az ingatlanon túl, bani, másik rossz a monogámia volt. És ezt látták az első kommunisták, de úgy tűnik, hogy a patriarchátus, vagyis a nők feletti uralkodás vágya, erősebb volt. Sztálin úgy dönt, hogy a nőknek újra be kell lépniük az anya nemes szerepébe, Kollontai Alexandra után, az orosz forradalom vezető feministája, annyit beszélt a szexuális szabadságról. A monogámia kritikusai nem értették, hogy a patriarchátus hozta létre.
Senki sem gondolta, hogy ez a kirívó egyenlőtlenségek eredete, az erőszakról a társadalomban, a boldogtalanság fő forrásai közül, beleértve a féltékenységet is, ez lenne...a patriarchátus? Societățile matriliniare erau studiate, viszont, bár egy kicsit, köztük Engels beszél róluk „A család eredete, a magántulajdon és az állam". De figyelemre méltó szerző, eredeti gondolkodással, aki értett a biológiához, Charlotte Perkins, írt egy ilyen utópiát. „Herland”. Sigur că acea societate e feministă, nők uralják. Ez egy erőszak nélküli társadalom, bűncselekmény, a háborúkról, a többi ember feletti uralomról. A nők intelligensek és erkölcsösek, nyoma sincs a köztük lévő különbségeknek, még a ruházat tekintetében sem. Ivartalanul szaporodik, és nem is tudnak a férfiakról. Hogyan kerülte el a világ ezt a gonoszságot?? Erőszak révén, azt gondolnád, ha a felvilágosodás klasszikusait vagy Marxot idéznéd. Persze, a férfiak nem adták fel egyedül a hatalmat, ahogy az várható volt. A természet dühe, pontosabban egy vulkáni robbanás ölte meg a legtöbb embert évszázadokkal ezelőtt. A túlélők rabszolgák lettek, aztán meggyilkolták őket.
Ez a társadalom hasonlít néhány létezőre? Hihetetlen, ad. Évek óta léteznek ilyen, csak nőkből álló közösségek 60-70, a feminizmus aranyévei. A tagok többsége leszbikus volt, és az áramlatot még szeparatistának is nevezték. Az illető nők, sokan még élnek, azt hitték, hogy egy nő nem lehet boldog egy olyan társadalomban, ahol férfiak is vannak, mert bármit megtenne, kihasználják és bántalmazzák. Ezek a nők a férfiaktól való teljes elkülönülést művelték. Odáig mentek, hogy nem is támogatták az abortuszhoz való jogot. Mi szüksége volt abortuszra egy nőnek, aki kerüli a férfiakat?? Még akkor is, ha ezek a közösségek gazdasági és politikai okokból eltűntek, ez a mentalitás most is létezik, különösen Latin-Amerikában, a környék nagyon erőszakos társadalmaiban. Ott a nők a leszbikusságot és az elszakadást látják az egyetlen kívánatos lehetőségnek, még ha aligha kivitelezhető is.
A következtetés az lenne, hogy az "igazi" utópia feminista lenne, az a világ nem lenne patriarchális. Hogyan beszélhetünk egyenlőségről?, az igazságosságról, a patriarchátusban? Amikor minden intézményt a nők uralására és kizsákmányolására hoznak létre? Hogyan beszélhetünk boldogságról ebben a világban? A probléma az, hogy a nők azt sem tudják, milyen szabadnak lenni. Majoritatea utopiilor pornesc de la ideea că răul e în afara omului, hogy a pénz, az ingatlan, egynejűség, bántottam őt. Van egy ideológia, amely szerint egyesek rosszak, mások, ez. mi az? És hogyan választja el őket egymástól? A legbrutálisabb és legirracionálisabb módon: faj szerint, leszállást jelent. Egy gyerek gondolkodása pedig elutasítaná az efféle felületességet! Hogyan higgyünk ebben egy családban, nemhogy egy populációban, csak jó vagy intelligens vagy erkölcsös emberek születnek, és egy másikban, pont az ellenkezője? Hogy mondhatod, hogy a darwinizmus ilyen gondolatokat ösztönöz?, amikor Darwin elmélete a változékonyságon alapul, mármint pontosan a különbségeken? Feltételezhetjük, hogy csak egy osztálytársadalom, kasztokkal, milyen volt az európai társadalom a 19. században, esetleg lenyelni valami ilyesmit. És az emberek azt hisznek, amit akarnak bármilyen ötletből, bármelyik könyvből.
A kommunizmus állítólag működik, de nem alkalmazták megfelelően. Egyesek csodálkoznak, miért nem mondják ezt a fasizmusról is. Van legalább egy utópia, amely a fasizmus helyes alkalmazásáról beszél , a "Márciusban született" novellából (-án született 8 március) írta Ioana Petra. Abban az utópiában, feminista (hogyan másként?), férfiak léteznek, de olyanok, amilyenek a nők akarják, így már nem képesek patriarchátust létrehozni. Biológiai forradalom, néhány feminista kutató vezetésével, eltávolította a rosszat a társadalomból. A férfiak úgy néznek ki és úgy viselkednek, ahogy a nők szeretnék (néhány). Abban a társadalomban, amelyben a nők nagyon változatosan viselkednek és néznek ki, mint a szexuális ízlésük, de éppen ezért egalitárius, sokkal több energia jut a valódi problémák megoldására, beleértve a betegségeket és az öregedést. Valerie Solanas a "Söpredék kiáltványában" a patriarchátus rejtett költségeire hívja fel a figyelmet, amelyben a férfi vezetők, bármilyen szinten, elsősorban sokkolni akarnak, majd oldja meg a problémákat. Legtöbbször úgy tesznek, mintha megoldanák őket. A nőknek erre nincs szükségük.
Concluzia legată de o utopie „adevărată” e că trebuie să fie una feministă, egyenlőségre törekvő társadalomról beszélni, amelyben minden okból szenvedve, főleg a szegénység, eltávolítják vagy nagymértékben csökken. Az emberek közötti interakció a lényeg, hanem az emberek minőségét is. Mindehhez kapcsolódik, Szerintem Epikurosznak igaza volt. A boldogság azokkal az emberekkel van, akiket szeretsz, akik erkölcsösek és intelligensek. Ahogy az ő közösségében is lett volna?
